A koktél megszületése

2010. 03. 10. - Alapismeretek - Ádám

A koktél stílusosan elkészített, finom, kevert ital, mely névvel, a szigorú szabályok szerint, a csakis koktélpohárban szervírozható, űrtartalmát tekintve 7 cl-t meg nem haladó, maximum 5 hozzávalóból álló italokat illethetjük.

Ez a megközelítés azonban manapság egyre jobban feledésbe merül, így nyugodt szívvel koktélnak nevezhetjük a fentiektől eltérő kreációkat is.

Érdekes módon az előző meghatározás szerint egyetlen long drink, vagyis hosszúital sem viselhetné a koktél nevet, mint pl. a Pina Colada, a Bloody Mary, de mindenki kedvence a Mojito sem.

Koktél történelem

A kevert italok megszületése és fejlődése, egyidős a civilizáció és a kultúra kialakulásával. Amerikai kutatók szerint az első koktélt kb. 5000 éve készíthették Mezopotámiában. A régészek egy agyagedényben a méz, az árpasör és az almalé nyomaira bukkantak, melyek a legelső koktélok összetevői lehettek.

A 15-16. században már tudatosabb és precízebb módon is készültek kevert italok, az igazi áttörés azonban csak a 19. század elején következett be. Az ekkor megjelent néhány klasszikus ital, mint a Mint Julep, a Dry Martini, a Martinez, az Old Fashioned és a Daiquiri úttörőként jártak elől egy új kultúra kialakulásában. Ekkortájt született meg a koktélok első definíciója is, ami az amerikai Balance folyóiratban tettek közzé 1806. május 13-án:

„A cocktail különböző szeszesitalokból, cukorból, vízből és keserűkből kevert (feltételezhetően) kitűnő, élénkítő ital.”

A koktélok iránt érdeklődők tábora rohamos mértékben nőni kezdett. A világ első koktélos könyvét Jerry P. Thomas – becenevén a Professzor – amerikai bártender írta 1860-ban „The Bon Vivant’s Guide or How to mix drinks” címmel. A koktélok sikere ezek után már tényleg megállíthatatlan volt, sorban születtek a jobbnál jobb italok.

Az 1850-es 60-es években Amerikában megjelentek a ma is ismert vodka alapú koktélok, mint pl. a Soviet, a Black Russian és a Moscow Mule.

A 70-es években a legnépszerűbb ital az akkoriban még újdonságnak számító tequila volt. Ekkor látta meg a napvilágot a Tequila Sunrise, az Ice Breaker és a Margarita.

A 80-as években a Pina Colada, a Mai Tai és a Zombie, vagyis a trópusi italok nyűgözték le a hálás közönséget.

A 90-es években megjelentek az első shooterek, vagyis röviditalok, mint pl. a B52.

A szesztilalom

A koktélok szárnyalásának úgy tűnt, semmi sem vethet véget, mikor 1920. január 16-án Woodrow Wilson amerikai elnök életbe léptette a 18. alkotmánymódosítást, ami az USA összes államában megtiltotta a szeszes italok előállítását, árusítását és fogyasztását. Az új rendeletek célja az volt, hogy az állampolgárokat megóvják az alkohol okozta káros következményektől. A szeszfogyasztás azonban az új törvények hatására sem csökkent, illegális lepárlók, éjszakai clubbok jöttek létre, bűnszervezetek rivalizáltak egymással az alkoholcsempészet feletti monopólium megszerzéséért.

A maffia kezében lévő helyi kifőzdék és bárok, többnyire alacsony minőségű szeszt kínáltak. A minőséghez szokott, jómódú amerikaiak, ezért eszeveszett utazásba kezdtek, hogy ismét kedvenc italaikat kortyolhassák. Az alkoholturizmus elsődleges célpontja Kubába lett, ahol számos, még ma is nyitva tartó bár jött létre, hogy kiszolgálják a hirtelen megnövekedett igényeket. Ezek közül a leghíresebbek a La Bodeguita del Medio és az El Floridita. A tilalom miatt munkanélkülivé váló amerikai bártenderek Európába vándoroltak, majd szép lassan Angliában és Franciaországban megteremtették az európai koktélkultúra alapjait.

Napjainkban, legyen szó európai vagy amerikai nagyvárosokról, Sydneyről vagy esetleg Tokióról, a koktélok az ünneplés, a szórakozás elengedhetetlen kellékévé váltak.

Megosztom: Iwiw   Facebook   Twitter   Google   E-mail   Megosztás